A belső linkelés az a feladat, amit sok kkv gyorsan letud. Az új cikk aljára bekerül három hivatkozás a szolgáltatásoldalakra, a régi cikkekbe is beszúrtok egyet-egyet, aztán mindenki várja a hatást. Fél év múlva a kép változatlan: a fontos oldalak nem mozdulnak, a blog forgalma nem folyik át sehová, a belső linkelés pedig ott marad a listán elvégzett, de eredménytelen tételként.
A hiba ilyenkor ritkán a mennyiség. Sokkal gyakrabban az, hogy a link fizikailag ott van, de senki nem használja. Ez a cikk nem új linkelési tippeket ad, hanem egy diagnosztikát: hogyan deríted ki mérésből, hogy melyik ponton szakad el a lánc, és mit érdemes először megjavítani.
Miért nem hoz eredményt a belső link attól, hogy ott van az oldalon?
Rövid válasz: mert a belső link nem egy jelölő, amit a keresőnek teszel ki, hanem egy útvonal, amin ember jár. Ha az ember nem megy végig rajta, akkor a mögötte feltételezett hatás sem jön létre.
Saját tapasztalat: a legtöbb eredménytelen belső linkelés mögött ugyanaz a minta áll. A linkek utólag kerültek be, egy listából, olyan helyre, ahol az olvasó már nem tart, olyan szöveggel, ami nem árulja el, mit kap a túloldalon. A Google szempontjából ez formailag rendben van. Az olvasó szempontjából viszont nem történt semmi, és a viselkedési adatokon ez azonnal látszik.
Szakmai feltételezés: ha egy belső linkre gyakorlatilag senki nem kattint, az többnyire azt jelzi, hogy a link rossz helyen, rossz pillanatban, rossz ígérettel áll. Ez a jelzés akkor is hasznos, ha a rangsorolási hatását nem tudod közvetlenül mérni: a kattintás az egyetlen olcsó, gyors visszajelzés arról, hogy a linkelés értelmes-e.
Honnan tudod, hogy tényleg kattintanak-e a belső linkjeidre?
Rövid válasz: alapértelmezésben sehonnan, mert a szokásos mérés ezt nem rögzíti. Külön eseményt kell beállítanod rá.
Hivatalos információ: a Google Analytics 4 bővített mérése (enhanced measurement) a kimenő, tehát más domainre mutató kattintásokat gyűjti automatikusan. A saját oldalon belüli linkkattintás nem tartozik ide, azt magadnak kell mérned, jellemzően Google Tag Managerrel vagy közvetlen eseményküldéssel.
Egy egyszerű GA4-esemény, amit Tag Managerből küldhetsz minden szövegtörzsben lévő belső linkre:
gtag('event', 'belso_link', { link_url: '/szolgaltatas/xyz', link_szoveg: 'árajánlatkérés menete', link_pozicio: 'torzs', forras_url: '/blog/cikk-neve' });
Ha nincs fejlesztői kapacitásod, első körben egy gyors terepszemle is sokat mutat. Nyisd meg a cikket böngészőben, és a konzolba illeszd be ezt, hogy lásd, hány belső link van, és hol helyezkednek el a szövegben:
document.querySelectorAll('article a[href^="/"]').forEach(a => console.log(Math.round(a.getBoundingClientRect().top), a.innerText.trim(), a.getAttribute('href')));
Ha a kiírt pozíciószámok mind a lista végén, nagy értékeknél sűrűsödnek, akkor a linkjeid a cikk aljára vannak tolva.
Mit ne olvass túl ebben az adatban?
Két hibát érdemes elkerülni. Az első a kis szám túlértelmezése: ha egy oldalt havonta százan néznek meg, akkor a három kattintás és a hat kattintás között nincs értelmes különbség, ez zaj. Legalább néhány száz oldalmegtekintés kell ahhoz, hogy arányokról beszélj. A második a kattintási arány önmagában vett értékelése. Nincs egyetemes jó szám, amihez mérhetnéd magad. Ami használható, az a saját oldalaid közötti összehasonlítás: ugyanazon a cikken a törzsbe ágyazott link és az alsó lista aránya, vagy ugyanannak a céloldalnak a kétféle horgonyszöveges változata.
Hány kattintásra van a cél a belépési ponttól?
Rövid válasz: ha a pénzt termelő oldal a nyitólaptól négy-öt kattintásra van, és csak egyetlen úton érhető el, akkor nem a linkek szövegével van baj, hanem a szerkezettel.
Hivatalos információ: a Google Search Central dokumentációja szerint a Google a linkeken keresztül fedezi fel és éri el az oldalakat, ezért a hivatkozásokkal nem elért oldalak felfedezése bizonytalan. A gyakran emlegetett „három kattintás szabály” viszont nem hivatalos irányelv, hanem régi használhatósági ökölszabály.
A mélységet egy crawlerrel (például Screaming Frog, Sitebulb vagy bármely hasonló eszköz) mérheted meg. A fontos oszlop a kattintásmélység és a bejövő belső linkek száma. Az exportált CSV-ből egy sorban kigyűjthetők a gyanús oldalak:
awk -F, '$3 >= 4 || $4 <= 1 { print $1, $3, $4 }' internal_html.csv
Ahol a mélység négy vagy több, vagy legfeljebb egy bejövő belső link mutat rá, ott a gyakorlatban zsákutca van. Az árva oldalak (nulla belső link) pedig azonnali tételek: ezekre a látogató csak véletlenül talál rá.
Számít, hogy a cikk melyik részében van a link?
Rövid válasz: igen, és ez a legkönnyebben javítható hiba a listán.
Saját tapasztalat: a szövegtörzsbe, mondat közepére ágyazott hivatkozás jellemzően nagyságrenddel több kattintást hoz, mint ugyanaz a link a cikk végén, egy „kapcsolódó tartalmak” felsorolásban. Az ok egyszerű: a cikk aljáig az olvasók töredéke jut el, és aki eljut, az már döntött arról, hogy továbbmegy-e.
Ezt érdemes a görgetési adattal összevetni. Ha a GA4-ben látod, hogy az olvasók negyede jut el a 75 százalékos görgetési mélységig, akkor a lap alján lévő linkjeid elvi maximuma is ez a negyed. A gyakorlati érték ennek a töredéke.
Praktikus szabály, ami jól működik: az első fontos belső link kerüljön az első képernyő alá, de még a cikk első harmadába, pontosan oda, ahol az olvasóban felmerül a kérdés, amire a céloldal válaszol. A cikk végi lista maradhat, csak ne az legyen az egyetlen útvonal.
Mit árul el a horgonyszöveg arról, hogy miért nem kattintanak?
Rövid válasz: a horgonyszöveg a kattintás oka. Ha nem mondja meg, mit kap az olvasó, akkor nem adtál okot arra, hogy továbbmenjen.
Van egy nagyon gyors teszt erre, amihez semmilyen eszköz nem kell. Takard ki a linket körülvevő mondatot, és nézd meg magát a horgonyszöveget. Ha így is tudod, hová visz, akkor jó. Ha a „bővebben”, az „ide kattintva” vagy az „olvasd el ezt is” marad, akkor nem az.
- Gyenge: „A témáról itt írtunk bővebben.”
- Jobb: „Összeszedtük, milyen adatokat kér be egy tetőfelújítási árajánlat, mielőtt kimegyünk felmérni.”
- Kerülendő: ugyanaz a horgonyszöveg ötven helyen, szó szerint másolva. Ez a legtöbb esetben nem hoz többletet, viszont a szöveget géppé teszi.
Hivatalos információ: a Google linkelési útmutatója a leíró, a céloldal tartalmát megnevező horgonyszöveget ajánlja, és kifejezetten kerülendőnek nevezi az általános, tartalom nélküli szövegeket. Ez a formai része. A kattintás viszont attól lesz, hogy a mondat előtte felkelti az igényt.
Nem ugyanaz a néhány oldal kapja az összes linket?
Rövid válasz: a legtöbb kkv-oldalon de, és ezért marad láthatatlan a kínálat többi része.
Tipikus minta: a nyitólap, a kapcsolat és egy-két „zászlóshajó” szolgáltatás gyűjti a belső linkek nagy részét, miközben a tényleg eladható, konkrét aloldalak egy-két linkkel álldogálnak. Ez rendszerint nem szándékos, hanem abból jön, hogy mindig ugyanaz a három hivatkozás kerül be reflexből.
Mérd meg számszerűen. A crawler exportjából készíts egy listát a bejövő belső linkek száma szerint, és nézd meg a két végét:
- Melyik öt oldal kapja a linkek legnagyobb részét, és ezek tényleg üzleti célok-e, vagy csak megszokásból kerülnek be?
- Melyik tíz bevételhez közeli oldalnak van kettőnél kevesebb bejövő linkje?
- Van-e olyan oldal, amire nulla belső link mutat, mégis szerepel a webtérképben?
Szakmai feltételezés: a kiegyenlítettebb eloszlás önmagában nem rangsorol jobban, de megszünteti azt a helyzetet, amikor egy oldal kizárólag a webtérképen keresztül létezik. A gyakorlati haszon inkább a felfedezhetőség és az olvasói útvonal, mint valamilyen belső súlyátrendezés.
Hogyan néz ki a teljes mérési recept egy délelőtt alatt?
Rövid válasz: öt lépés, körülbelül két óra, és a végén tudni fogod, melyik hipotézis igaz a te oldaladon.
- Kattintás: állítsd be a belső link eseményt GA4-ben, és gyűjts vele legalább két hét adatot. Addig is nézd meg a meglévő útvonal-riportokat: a legolvasottabb cikkekből hová mennek tovább az emberek.
- Mélység: futtass egy teljes crawlt, és listázd a négy vagy annál mélyebb, illetve az egy vagy nulla bejövő linkkel rendelkező oldalakat.
- Pozíció: a tíz legolvasottabb cikkeden nézd meg, hol áll az első belső link, és vesd össze a görgetési mélység adataival.
- Horgonyszöveg: csináld meg a kitakarós tesztet ugyanezen a tíz cikken, és jelöld meg az összes általános szövegű linket.
- Eloszlás: rendezd sorba az oldalakat a bejövő belső linkek száma szerint, és jelöld ki azt a tíz bevételhez közeli oldalt, amelyik alulról jön.
Amit ne csinálj: ne hasonlítgasd magad idegen weboldalak arányszámaihoz, és ne várj eredményt két hét alatt. A belső linkelés hatása a keresőben lassan, az újbóli bejárás és újraindexelés ütemében jelenik meg, ezért az értékeléshez legalább egy-két hónap kell. Ez jó eséllyel javuló képet ad, de garantált helyezést semmilyen belső linkelés nem hoz.
Milyen sorrendben javítsd, ha kevés az időd?
Rövid válasz: először azt javítsd, ami emberi kattintást hoz, utána azt, ami szerkezeti akadály, és csak a végén a finomhangolást.
- Árva és majdnem árva oldalak. Minden bevételhez közeli oldal kapjon legalább két értelmes helyről bejövő linket. Ez a legnagyobb hozamú lépés, mert itt nullából indulsz.
- Az első belső link felhozása a törzsbe. A tíz legolvasottabb cikkeden vidd fel az első fontos hivatkozást a cikk első harmadába, oda, ahol a kérdés felmerül.
- Horgonyszövegek átírása. Az általános szövegek helyére kerüljön az, amit a céloldal tényleg ad.
- Eloszlás kiegyenlítése. A reflexből ismételt linkeket cseréld le a konkrét, témába vágó céloldalakra.
- Mélység csökkentése. Kategória- és gyűjtőoldalakkal hozd közelebb a mély aloldalakat, de csak akkor, ha ezek az oldalak az olvasónak is segítenek.
Számít mindez a válaszmotorok, például a ChatGPT vagy a Gemini szempontjából?
Rövid válasz: a szerkezeti rész igen, a kattintás inkább közvetve.
Hivatalos információ: a nagy nyelvi modellek keresőrétegei és a hozzájuk tartozó crawlerek ugyanúgy linkeken keresztül jutnak el az oldalakhoz, és a robots.txt szabályait követik. Ha egy oldalra semmi nem mutat, akkor az ő számukra is nehezen elérhető.
Szakmai feltételezés: a leíró horgonyszöveg és a témák közötti következetes összekötés segítheti azt, hogy egy válaszmotor a megfelelő aloldalt hozza fel forrásként, ne a nyitólapot. Ez logikus, de nem dokumentált működés, ezért nem érdemes rá önálló stratégiát építeni. Az viszont biztos, hogy ugyanaz a munka, ami az olvasónak jó útvonalat épít, a gépi olvasónak is átláthatóbb szerkezetet ad.
Források és további olvasnivalók
- Google Search Central: Linkek bevált gyakorlatai (Link best practices)
- Google Search Central: Hogyan működik a Google Kereső, bejárás és indexelés
- Google Analytics 4 súgó: Bővített mérés (enhanced measurement) és eseménykövetés
- Google Tag Manager súgó: Kattintás-eseményindítók
- Google Search Console súgó: Linkek jelentés
- Schema.org: BreadcrumbList
- W3C Web Accessibility Initiative: Link szövegére vonatkozó ajánlások
- OpenAI dokumentáció: GPTBot és az OAI-SearchBot crawler-viselkedés
- A belső link akkor hat, ha ember is használja: a kattintás a legjobb korai visszajelzés, hogy jó helyen van.
- A GA4 alapból nem méri a belső linkkattintást, ezt külön be kell állítani, különben vakon linkelsz.
- A cikk aljára tolt „kapcsolódó cikkek” lista tipikusan sokkal kevesebb kattintást hoz, mint a szövegtörzsbe ágyazott hivatkozás.
- A homályos horgonyszöveg („ide kattintva”, „bővebben”) elveszi a kattintás okát, és a célt sem írja le a keresőnek.
- Nézd meg a linkek eloszlását: ha három oldal viszi az összeset, a többi terméked és szolgáltatásod gyakorlatilag zsákutcában áll.
Gyakori kérdések
Hány belső link legyen egy cikkben?
Nincs értelmes darabszám, amit minden oldalra ki lehetne mondani. Az a jó mérce, hogy minden linknek legyen oka a mondatban, ahol áll. Egy 1500 szavas cikkben jellemzően három-öt törzsbe ágyazott hivatkozás működik jól, plusz a cikk végi lista. Ha a linkek olvasás közben zavarnak, akkor már sok van belőlük.
Mennyi idő alatt látszik a belső linkelés hatása?
A kattintásokon napokon belül látszik a változás, mert az emberi viselkedés azonnal reagál. A keresőben megjelenő hatás lassabb, mert az érintett oldalakat újra be kell járni és újraindexelni, ez jellemzően hetekben mérhető. Az értékeléshez legalább egy-két hónapot érdemes adni, és garantált eredményt semmilyen időtáv nem hoz.
A „kapcsolódó cikkek” doboz elég a belső linkeléshez?
Segítség, de önmagában kevés, mert a cikk aljáig az olvasók töredéke jut el. Érdemes a szövegtörzsbe is elhelyezni a legfontosabb hivatkozást, oda, ahol a kérdés felmerül az olvasóban. A doboz így a maradék érdeklődést gyűjti be, nem pedig az egyetlen útvonal.
Baj, ha ugyanarra az oldalra több helyről is ugyanazzal a szöveggel linkelek?
Néhány ismétlés természetes, és nem okoz gondot. Az a gyanús, ha ötven helyen áll szó szerint ugyanaz a horgonyszöveg, mert ilyenkor a szöveg sablonossá válik, és az olvasó is megszokja, hogy átugorja. Változatos, a mondatba illeszkedő megfogalmazás jobban működik.
Hogyan találom meg az árva oldalakat, ha nincs fizetős eszközöm?
Egy ingyenes crawler korlátozott, néhány száz URL-es változata a legtöbb kkv-oldalhoz elég. Emellett összevetheted a webtérképben szereplő URL-ek listáját azzal, amit a crawler linkeken keresztül elért: ami csak a webtérképben van meg, az jó eséllyel árva oldal.
Használjak nofollow attribútumot a belső linkeken a súlyozáshoz?
A belső linkeken ez általában felesleges. A Google régóta nem úgy kezeli ezt, ahogy a régi PageRank-terelgetéses módszer feltételezte, ezért a gyakorlatban inkább kárt okoz, mint hasznot. Ha egy oldalt nem akarsz a keresőben látni, arra az indexelés szabályozása a megfelelő eszköz, nem a belső link megvágása.
Források és további olvasnivalók
Ezen az oldalon a hivatalosan igazolt információt elsődleges forrásokból építjük fel; a saját tapasztalatot és a szakmai becslést mindig külön jelöljük a szövegben.